A Keresztény Szó kérdéseire Láng Zsolt válaszol, 2006.
A Keresztény Szó kérdéseire Láng Zsolt válaszol
Általában hogyan kezdi a napot?
Szeretem a napok elejét és a végét. Akárcsak a mozifilmeknél, ahol szeretek jóval a kezdés előtt beülni, majd a stáblistát is akkurátusan végigolvasom, az utolsó betűig. Hét körül kelek, de mielőtt leülnék dolgozni, legalább másfél órát piszmogok, szöszmötölök.
Olvasmányai között szerepel-e a Biblia?
Igen. Reggel felütöm, és találomra elolvasok az újtestamentumból egy részt. Ma például azt: “Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök…” A családi délutánokon is szoktuk olvasgatni, különféle fordításokban és különböző nyelveken. Izgalmas “szöveggyakorlat”, miközben nem ez a lényege. Azt hiszem, a Bibliából nem Istenről tudunk meg sokat, hanem az emberről. Ezért tud a Biblia “kortársunk” lenni. Az elmúlt adventen olvastuk fel a Hegyi Beszédet, megdöbbentett, mennyire “aktuális”.
Milyen jelentősége van életében a vasárnapnak?
Nemrég egy évig Berlinben éltünk, ott minden vasárnap elmentem a litzenburgerstrassei templomba, itthon nem járok sehova.
Ha elmegy vasárnap a templomba, kap-e elegendő lelki táplálékot a liturgiában?
Ha elmegyek, akkor igen. De ismétlem, nem járok templomba. Idegenben igen, itthon nem – ennek nyilván van valamilyen magyarázata.
Az egyház(ak) tevékenységét [tekintve] mire büszke és mire nem?
Büszkeség? Inkább érdeklődés. Mindegyik egyház megpróbálja az ember legpontosabb metanyelvi meghatározását megfogalmazni. Mi az ember? Mit jelent embernek lenni? Weöres Sándor mondta egyszer, hogy ő egyetlen embert ismer, és azt az embert úgy hívják, hogy Jézus. Igen, a kereszténység válasza: Jézus. Én egyszer Rómában, Szent Cecília szobránál gondoltam azt, hogy ilyen az ember. Ja, meg azelőtt, egy kezdetleges faragású faszobor előtt. Legutóbb pedig egy regény olvasásakor…
Levertsége idején vannak-e lelkét megpöccintő fogódzói?
Sok minden fogódzó lehet. Azt hiszem, a lelket is iskolába kell járatni. Meg lehet tanulni, hogyan meneküljünk ki a bajok háborgó hullámai közül egyetlen szalmaszálba kapaszkodva.
Küzdve-küzdései közepette miben vagy kiben bízik?
Abban bízom, hogy mindennek értelme van. Hogy minden mindennel összefügg. Ahogy Ottlik Géza írta: “minden megvan”, ebben.
Kik a (máig ható) példaképei?
Jobban bízom a láthatatlanban, mint a láthatóban, jobban a kifejezhetetlenben, mint a kifejezhetőben. Jobban a felbontatlanban, mint a felbontottban.
A harmadik évezred elején melyek az örömei, és melyek a bánatai?
Ahogy megyek bele a harmadik évezredbe, így, immár negyvenedik osztályos diákként, valószínűleg egyre jobb osztályzatokat kapnék örömből is, bánatból is, ami azt jelenti, hogy az örömöm hosszabbodik, a bánatom rövidül.
Lámpaoltáskor, egy újabb ajándéknap befejeztével mire gondol?
Ha szerencsés vagyok, akkor sikerül eljutnom azokhoz a gondolatokhoz, amelyekhez nappal nem sikerült eljutnom. És amelyeket szavakkal nem lehet megfogalmazni.
