Demény Péter: Ex Libris. Láng Zsolt Berlinév című kötetéről. Élet és Irodalom, 2005.03.18
Láng Zsolt: Berlinév címmel gyűjtötte össze egyéves ott-tartózkodása alatt írt jegyzeteit. Láng Zsoltnak 1995-ben a kolozsvári Komp-Press Kiadónál megjelent a Hányan mentek Piripócsra? című kötete, amely szintén irodalmi jegyzeteket tartalmaz. És szintén könnyed, nagyvonalú, anideologikus - szabad. "Olyan jó volna, ha most nem fájna a hasam" - idézi az elbeszélő a lányát Orsolya, 4 éves című jegyzetében, és hozzáteszi: "Mint amilyen lenni szeretnék, olyan ez a mondat."
A "lenni szeretnék", a szelíd vágyakozás Láng Zsoltra mindig és mindenütt jellemző, és a Berlinév szövegeiben fokozottan érezhető. Talán mert egy regény vagy egy elbeszélés olvastán nagyon nehéz megtartóztatni magunkat attól a kérdéstől, hová tart? Egy flekk azonban nem tart sehová, hál’ istennek - s még az sem biztos, hogy jön valahonnan.
"Nagyon sok fénykép készült Nefertitiről, vagy ahogy másként írják, Nofretétéről, Akhenaton fáraó feleségéről. Pontosabban a szobráról, még pontosabban a fejéről, merthogy ennek a szobornak csak a feje készült el. Az sem teljesen: hiányzik a bal füle felső része. De a sok fénykép egyikén sincs rajta az a fájdalom, ami a szobor közeli szemlélőjét megdelejezi. Delej, a szépség dekadens költői szívesen használták ezt a szót. De mit is jelent? Magnetisieren, mondják Berlinben." (23.)
Magamra pillantok, de közben mást is szemügyre veszek, hogy magamat jobban lássam - ez Láng Zsolt erősen Nádas Péterre emlékeztető ars poeticája. Abból azonban, amit a Bestiárium Transylvaniae szerzője észrevesz, amit meglát, semmilyen súlyos következtetést nem von le: egyetlen pillanatra kimerevíti, aztán továbbsétál. Nem jellemző-e az is, hogy egy olyan szobor kapcsán írja ezt, amelynek fejét az őt nézőnek kell kiegészítenie? "Csak amnéziánk szerteágazóbb tudatlanságunknál" - hangzik az idézett, Delejes szépség című írás utolsó előtti mondata. De Láng Zsolt nem lenne Láng Zsolt, ha ebben a nyomasztó igazságban hagyna bennünket és maradna velünk. "Mi hát a delej?" - zárul a jegyzet egy kérdéssel. Mi meg azzal búcsúzhatnánk a könyvtől, hogy ez az író ismét önnön jól megtalált bizonytalanságából beszél.
